fbpx

A női labdarúgás rögös útja

Ha azt mondjuk: „női foci”, nektek mi jut eszetekbe? Szexi, copfos labdazsonglőr lányok? Vagy talán egy lemondó, félhangos „olyan nincs is” sóhajtással legyintetek egyet? Ugyan a női futballtörténelem kissé nehézkesen indult, az elmúlt 123 év alatt hatalmas utat jártak be a szereplői; s nem titok, hogy a női foci napjainkban is rohamosan fejlődik.

„Én személy szerint nem helyeslem nők részvételét a nyilvános versenyeken, ami nem jelenti feltétlenül azt, hogy ők egy sor sportágat nem művelhetnek, csak éppen nem nyilvánosan bemutatva” – hagyta el a mondat egy bizonyos Pierre de Coubertin báró száját a 20. század első felében. Ez tehát a kiindulópontunk, melyen női olvasóink bizonyára felszisszennek (fokozhatjuk tovább is a kedélyeket, ha hozzátesszük, hogy a báró következő mondatában azt taglalta, a nők szerepe az ilyen eseményeken legfeljebb az lehet, hogy megkoszorúzzák a győzteseket). Innen jutottunk el odáig, hogy ma már a női labdarúgás fejlődik az egyik legdinamikusabban a világon. Tekintsük át az ide vezető utat röviden!

Géppuskalábú lányok – új értelmezésben

Az első hivatalos női labdarúgómérkőzést 1895. március 23-án játszották Londonban. Ugyan ez előtt a labdarúgás (ahogy egy sor más dolog is) csak a férfiak kiváltsága volt, mégsem ez a legérdekesebb elem a történetben: a női foci elterjedésének ugyanis az első világháború ágyazott igazán meg. Mivel a férfiak a csatasorban munkálkodtak, addig a nőknek kellett őket a gyárakban helyettesíteni, hogy „mehessen tovább az élet”; ekkor született meg a gondolat, hogy ha a gyárban megállja a helyét a szebbik nem, miért ne állná meg ugyanilyen jól a futballpályán is? Összekötve a kellemeset a hasznossal, a „Dick, Kerr & Co” nevű lőszergyár egyik munkatársa, Grace Sibbert jótékonysági mérkőzést szervezett a gyár női csapatának részvételével, hogy segíthessenek a sebesültek, hadiárvák és hadiözvegyek sorsán. A mérkőzésre – melyre 1917 karácsonyán került sor – mindenki meglepetésére tízezer ember váltott jegyet, aminek következtében (mai mértékkel számolva) 16 millió forintot tudtak a kitűzött nemes célra fordítani. Innentől már nem volt megállás, a csapat sikert sikerre halmozva menetelt előre, egészen a nemzetközi hírnévig.

A hivatalossá válás lépcsőfokai

A női futball diadalmenetét ezután még számos bukkanó akasztotta meg, melyek legfőképp abból a félelemből fakadtak, hogy alááshatja a férfi futball népszerűségét. A későbbiek folyamán a fejlődésben kulcsfontosságú szerepet játszott az UEFA (Union of European Football Associations, vagyis Európai Labdarúgó-szövetség): tagjai 1971-ben szavazást tartottak arról, hogy a női labdarúgás a nemzeti szövetségek irányítása alá kerüljön-e, s az eredmény egy elsöprő erejű „igen” volt, aminek következtében a legtöbb európai nemzet át is vette a női labdarúgás irányítását.
Ugyan innentől kezdve beindultak a barátságos mérkőzések, további 20 évet kellett várni ahhoz, hogy a FIFA (Fédération Internationale de Football Association, vagyis Nemzetközi Labdarúgó-szövetség) kiírja az első hivatalos Női Labdarúgó Világbajnokságot; majd 1996-ban a női futball már a Nyári Olimpiai Játékok programjában is elfoglalta előkelő helyét.

A női labdarúgás napjainkban

Láthattuk, hogy a női labdarúgás kérdésköre meglehetősen megosztó volt már a kezdetektől fogva, s hogy ez a téma nem csak sportszakmai, hanem bizony erősen társadalmi és gazdasági kérdés is. Mindazonáltal mára eljutottunk odáig, hogy – ha hiszitek, ha nem, – a női labdarúgók száma gyorsabban nő, mint a férfiaké. Ma nagyjából 22 millió női focista van világszerte, s ha az UEFA-n múlik, ez a szám továbbra is nőni fog, ugyanis a szövetség elkötelezte magát a női labdarúgás folyamatos népszerűsítése mellett.

Íme, a női foci történelmének néhány fontos említett mérföldköve:

A cikk forrása: Déri Diána – A női labdarúgás története: Európa, mint a sportág bölcsője (Testnevelés, Sport, Tudomány; 1. évfolyam, 1. szám)

A fő képünkről: Image used under license from Freestock.com