Magyar foci… Mi jut először e kifejezés hallatán egy átlagos magyar ember eszébe? Jobb esetben az Aranycsapat. Kevésbé rossz esetben a 2016-os nyári Eb-láz, amikor sokszor szegényes nemzeti összetartozásunkat meghazudtolva masíroztunk diadalittasan énekelve tömegekben a belváros utcáin. Legrosszabb esetben pedig a vb-selejtező legutóbbi csúfos veresége, amikor is Andorra „pékjei, hentesei és kamionsofőrjei” arattak győzelmet honfitársaink felett. Európa-bajnokság után világbajnokság? Bumm, ez a lufi kidurrant. De: fontosnak tartjuk, hogy a focikedvelő köztudatba visszacsempésszük a reményt, így készítünk egy mini cikksorozatot, melyben összefoglaljuk a magyar futballtörténelem sarkalatos pontjait. Hajrá, fiúk, nagy levegő; tudunk mi újból történelmet írni!
A kezdetek: a magyar futball őskora…
Mikor is gondolták úgy először hazánkban, hogy jó ötlet több férfinak egyszerre egy labdát kergetnie lábbal? A gondolat már bizony az 1800-as évek végén, egészen pontosan 1875-ben megszületett: ekkor hozta be Magyarországra az első „footballt” Eszterházy Miksa, aki a MAC alapítója volt (no nem a számítógépé – sajnos –, hanem a Magyar Athletica Club-é, mely gyakorlatilag a magyar történelem legeredményesebb sportegyesülete, így azért nem kisebb az érdem). Ezután rendre láttak napvilágot a játékszabályt ismertető különböző írások, így egyre inkább a köztudatba került ez a sport.
Ekkor, a századforduló előtt már alakultak is magyar labdarúgó egyesületek – csak hogy három nagyot említsünk, az UTE 1885-ben, az MTK 1888-ban, az FTC pedig 1899-ben. Ezután már nem sokat váratott magára a Magyar Labdarúgó Szövetség sem a maga 1901-es alapításával; innentől pedig hivatalosan is útjára indult a „nagybetűs” MAGYAR FOCI.
Magyarok mint ifjú padavanok
Mint tudjuk, „lovas nemzet” vagyunk, márpedig a lóhát igen messze van a labdától – így hát valljuk be, kellett egy kis trenírozás, míg labdazsonglőrök lettünk. Eleinte az angoloktól lestük el e mesterség csínját-bínját, ugyanis a korai időszakban több angol vendégjáték volt jellemző hazánkra. Kár tagadni, volt mit tanulni, hiszen válogatottunk 1902-es első hivatalos mérkőzése jó tanulópénz volt: 5:0-s vereséget szenvedtünk az osztrákoktól. Szép lassan azonban tanultunk a hibáinkból, aminek aztán egy igen sikeres nemzeti futballcsapat lett az eredménye.
A siker útján – nincs megállás
A kezdeti nehézségek után számunkra is osztott a sors meglehetősen jó lapokat: egészen odáig tornáztuk fel magunkat, hogy az 1920-as években klubcsapataink egyenesen Európa legjobbjai közé tartoztak. Ezt az időszakot említve nem kisebb eredményekről beszélhetünk – többek között –, mint egy 12:0-s győzelem Oroszországgal és egy 13:1-es győzelem Franciaországgal szemben. 1925-ben pedig a labdarúgás már egyenesen a legerősebb nemzeti sportunkká fejlődött.
Ha érdekelnek a magyar focitörténelem további részletei, olvasd el cikksorozatunk következő részét is, melyben további érdekességeket emlegetünk fel!